Habarcs family

​
​I. Habarcs Otto Udvara
​Fenn a várban, hol Habarcs Otto Grof ül trónján,
A vármegyei várnagy, nagy hatalma honán.
Körötte forr a vér, izzik a szó, a tekintet,
Ahol két világ találkozik, az élet, az ítélet.
​Ott áll a Bíboros, palástja égő bíbor,
Arcán a szentség, de lelkében mi sínylőd?
Szeme lesben áll, a bűnre s a gyarlóságra,
Bár saját titkai súlyosak, akár a tőke ára.

​II. A Bíboros Árnyéka és a Szajha Tánca
​A város szélén, hol a titok a széllel jár,
Hol a gyertyaláng éjjelente titkot szikráz fel,
Ott él a Szajha, a szép, a tündöklő átok,
Kinek ajka méz, tekintete örökös bánat.
​Ő és a Bíboros! Óh, a feszült kapcsolat!
A Szajha bűne a pap szívében foltot hagyott.
Nem csupán ítél, ha ránéz, a Bíboros remeg,
A nőt látja benne, akitől titokban retteg!
A Bíboros szidja, átkozva mondja a prédikációt,
De éjjelente a Szajha arcát látja, s érzi a vonzást.
A lelki küzdelem, a vágy és az isteni parancs,
Ez a feszültség fűt, mint őrült, heves rángatás.
​Refrén:
Vármegyében éjjel, a sorsok szövődnek,
Bűn és kegyelem, mindenkire mérvadó!
Lant pengeti hírét, zeng a szó,
Habarcs Otto várában a dráma folyó!
​Kálmán Barát és a Gyógyító Szellem

​III. Kálmán, a Bölcs Főzetmester
​De van ott más vigasz is, a szívnek megnyugvása,
Ott a kolostorban Kálmán barát, a lelki nyugalma.
Bölcsen int, csendesen hallgat, soha nem siet,
Tudja, hogy a fájó léleknek enyhülést lehet.
​Az ő cellájában nem csupán imák szólnak,
Hanem fortyog is valami, a füvek illatoznak.
A Kálmán szívének titka, a szeretet ajándéka:
A tüzes, erős, a tiszta Szilvapálinka!
​
​IV. A Pálinka ereje
​A Szilva Pálinka, az igazi Aqua Vitae,
Nem csak felmelegít, de elűzi a bánatot, a vitát.
Kálmán főzi gonddal, a legjobb szilvából,
Tudja, hogy e nedű felér száz gyónással!
A Bíboros titkon iszik belőle, hogy elűzze a bűnt,
A Szajha kéri néha, a fájó szívet tompítva.
Otto gróf is megissza, hogy döntései tiszták legyenek,
Ez a barát ajándéka, mi megnyugtat minden lelket.
​Refrén:
Vármegyében éjjel, a sorsok szövődnek,
Bűn és kegyelem, mindenkire mérvadó!
Lant pengeti hírét, zeng a szó,
A Pálinka, Kálmán barát kegyes borító!
​(A dal végén a ritmus újra lelassul, egy utolsó, epikus hangzású rész következik)
​Utóhang
​Így élt a vár, lüktetett a szenvedély,
Hol a szent és a bűnös összeért egy éjjel.
Habarcs Otto vigyázta a rendet ezen a földön,
De a drámát a szív írta, s nem a törvénykönyv.
​