f

(1. versszak)
Sok út, sok arc, de a szív várt csendesen,
nem tudta még, ki lesz majd a mindenem.
Atti nevetett, de mélyen belül
valami több, valami más után vágyott régül.

(2. versszak)
A bíróságon, egy pillantás,
és megváltozott a világ – mintha rég várt rád.
Fanni mosolya áttört a falon,
és a szív kimondta: „itt már maradnom kell nagyon.”

(Refrén)
Veled kezdődik,
ami eddig csak álom volt, most valóság lett.
Veled minden nap új ígéret,
minden út hazavezet.
Atti és Fanni – két név, egy világ,
egy szerelem, ami örökké tovább áll.

(3. versszak)
Csíksomlyón a templom csendje állt,
egy kérdés, egy válasz – és megnyílt az égvilág.
Nem volt több kétség, csak boldog igen,
mert Fanni lett a szívben az otthon, a mindenen.

(Refrén)
Veled kezdődik,
ami eddig csak álom volt, most valóság lett.
Veled minden nap új ígéret,
minden út hazavezet.
Atti és Fanni – kéz a kézben már,
két szív, ami egy ütemre dobban tovább.

(Bridge)
Milánó, Prága, és Toszkána fénye,
de a legszebb hely: egymás szemében.
Mert nem a térkép, csak az számít már,
hogy Fanni ott van, ahol Atti jár.

(Záró refrén)
Veled kezdődik,
minden perc és minden új csoda.
Veled otthon a világ,
bármerre sodor az élet szava.
Atti szíve már tudja jól:
Fanni az ő örök társa,
a legszebb válasz,
a legnagyobb csoda.