Ballagás 2.0

Egy régi iskolapad,
Hol sok álmunk született,
Nyári napfény csillan,
Emlékek szőtte szívünket.
Barátok körülöttem,
Nevessünk még egyet,
De az idő elszállt,
Már csak búcsúzunk veled.

Búcsú a Szent Jánosból,
Szívem mélyén hordom a múltat.
Vége a mesének, de az emlék örök,
Egymásra nézünk és tudjuk: mindennek örülök.

nyolc év tanulás,
Megannyi közös álom,
A folyosón hallom még,
Az ölelések harmóniáját.
A tantermekben nevetés,
Könnyekkel teli búcsúk,
Felnőttek lettünk hirtelen,
nincs többé gyermekkorunk.

Búcsú a Szent Jánosból,  
Szívem mélyén hordom a múltat.  
Vége a mesének, de az emlék él,  
Egymásra nézünk és tudjuk: végleg elválunk még.  

(Bridge)  
Hová megy majd mindenki?  
Más városokban keresnek otthont.  
De ha néha visszanézek...  
A barátság mindent túlélhet majd!  

Sok-sok éven át tartó vágyak,  
a jövő még előttünk áll.  
a Szent János falai között  
gyökerezik minden álmunk talán.  
tudom hogy valahol mindig találkozunk még!  

 
Búcsú a Szent Jánosból,  
tudjuk jól itt hagyunk mindent;  
a szívünkben örökre ott maradsz  és visz minket az élet új irányba.