BALETTCIPŐK

Hiába sírsz, a zaj kiált az éjben,
A fénye égnek álmokat keresget.
Elűzni lenne jó gonoszt sötétre,
Találni szép, dalos reményeket.
S világ forogna fény felé kiáltva:
A vágya néki tánc a színpadon.
Repülne könnyedén, s a tapsra várva
Körözne ég felé a szárnyakon.
S a kis cipők topognak ég dalára,
A tánc virágok ébredése fényre.
Zenére kél az est mesés virágja,
A hajnal álma ébredést remélte.
Miért a harc, az élet élni vágyna
A Szép meséje, mit helyette vár ma.