Álmodj kedveset

Kedves sorok nekem ezek,
Melyeket ír csodás kezed.
Szívesen lennék édesen apád.
Ám a sors így hozta, csak mostohád.
De néha a sors is mostoha,
Mégis kedvesebb, mint szerettünk mosolya.
Nem több, mint egy igaz ölelés,
Ha bele gondolok, ebből a sok is kevés!
Egy kedves mosoly mit kaphatok,
Többet mond, mint bármily szózatok.
Lezárom e sorokat most azzal,
Álmodj kedveset, s szépet mostoha apuddal!