Kedves sorok nekem ezek, Melyeket ír csodás kezed. Szívesen lennék édesen apád. Ám a sors így hozta, csak mostohád. De néha a sors is mostoha, Mégis kedvesebb, mint szerettünk mosolya. Nem több, mint egy igaz ölelés, Ha bele gondolok, ebből a sok is kevés! Egy kedves mosoly mit kaphatok, Többet mond, mint bármily szózatok. Lezárom e sorokat most azzal, Álmodj kedveset, s szépet mostoha apuddal!