November

egy könnycsepp a szememben érted él,
egy gyertya az asztalon érted ég.
egy fénykép,mely őrzi az emléked,
tőlem a lelked el nem téved.
tudom,nem jöhetsz vissza,mégis mindig várlak,
enyhiti hiányod, mikor álmomban látlak.
az óra mutatója soha meg nem áll,
ez a sors órája,és senkire sem vár.
ha eljön az idő,bármennyire fáj,
a gyertya kanócán pislákol a láng.
senkinek sem könnyű,az elmúlás végleges,
ez az óra pontos,és szélsebes.