Néha kell.

Néha kell a tükör az arcnak
Néha kell egy szó még a múltnak
Emlékezz, ki volt veled a bajban
Mikor szívedben nem volt dallam
Kellett már a csend a zajban
Egy lélek szavát végre meghalld
Ki nem szólt arcát eltakarta
Ő volt tükröd és a visszhang
Vissza út a szívhez még vezet
Megbocsát hisz téged úgy szeret
Érzed te is, végre rá nézel
Nyújtja kezét, már el ne engedd