Néha kell a tükör az arcnak Néha kell egy szó még a múltnak Emlékezz, ki volt veled a bajban Mikor szívedben nem volt dallam Kellett már a csend a zajban Egy lélek szavát végre meghalld Ki nem szólt arcát eltakarta Ő volt tükröd és a visszhang Vissza út a szívhez még vezet Megbocsát hisz téged úgy szeret Érzed te is, végre rá nézel Nyújtja kezét, már el ne engedd