Már egy éve

Egy éve, és nem múlik. Nem.
Mondják, az idő gyógyít.
de az idő csak rétegezi a fájdalmat,
mint a poros rétegeket a bútorokon,
aztán egy nap letörlöd, és hoppá, ott a karcolás.
Élesebb, mint előtte.

Mintha a levegőben még mindig ott lenne az illatod,
a te illatod. Nem a parfümödé, a te bőrödé.
A te mosolyodé.
És én itt állok egyedül.
az emlékeiddel.

Mint egy zsúfolt szoba,
ahol minden tárgy egy történet,
de a történetek nem melegszenek,
csak szúrnak.

Mindenhol ott vagy,
még a csendben is.
A csendben leginkább.
De élni kell tovább.
Élni úgy, hogy a mosolyod
a szívemben tovább ragyogjon.

Mert velem vagy
minden egyes lélegzetembe,
minden egyes gondolatomban,
minden egyes csepp könnyemben.