Le a csatornába, csobban a kazetta, Amszterdam nevet, a hold meg leskelődve csettintget ma. Ez csak poén, haver, nincs itt harag se baj, Nevet az utca, mikor a csatorna elnyel egy zajt.
Sophia Weidmann egy pancser, mindig rosszkor lép, Még a kártya is kineveti, ha az ATM-hez ér. Nem szeretik a szülei, legalábbis ezt mondja ő, De a refrénben együtt énekel minden keserű jövő.
Le a csatornába, csobban a kazetta, Ez nem dráma, csak kabaré, a város szíve nevetve. Holland ATM rablók, de csak a rímek szintjén, Papírpénz helyett poén úszik a víz felszínén.