Csatorna ATM

Le a csatornába, csobban a kazetta,
Amszterdam nevet, a hold meg leskelődve csettintget ma.
Ez csak poén, haver, nincs itt harag se baj,
Nevet az utca, mikor a csatorna elnyel egy zajt.


Sophia Weidmann egy pancser, mindig rosszkor lép,
Még a kártya is kineveti, ha az ATM-hez ér.
Nem szeretik a szülei, legalábbis ezt mondja ő,
De a refrénben együtt énekel minden keserű jövő.


Le a csatornába, csobban a kazetta,
Ez nem dráma, csak kabaré, a város szíve nevetve.
Holland ATM rablók, de csak a rímek szintjén,
Papírpénz helyett poén úszik a víz felszínén.