A FÉNY ZENÉJE

A kerti fák között a fény kutat,
S a húrjait kötözte ágakon.
Ezer levélke várta már e lantot,
A pengetéshez érkezik fuvallat.
A fény zenéje dallal átölel,
S a csillanás a fára fest mosolyt,
Talán e kép, ki voltam egykoron,
S a múlt, anyám öléhez oly közel.
Te, régi múlt s idő, a vágtató,
Ne fussatok tovább ma mégse el,
Maradjatok velem, s pihenjetek,
Zenében élni, álmodozni jó!

A lélek őrzi szépet, és a szív
E hitben élni, vágyakozni hív.