A kerti fák között a fény kutat, S a húrjait kötözte ágakon. Ezer levélke várta már e lantot, A pengetéshez érkezik fuvallat. A fény zenéje dallal átölel, S a csillanás a fára fest mosolyt, Talán e kép, ki voltam egykoron, S a múlt, anyám öléhez oly közel. Te, régi múlt s idő, a vágtató, Ne fussatok tovább ma mégse el, Maradjatok velem, s pihenjetek, Zenében élni, álmodozni jó!
A lélek őrzi szépet, és a szív E hitben élni, vágyakozni hív.