Ima a szerencséhez

Áldott szerencse
ki az én jussomat adod másnak
csurgass a szarudból nekem is egy kicsit
nem kell sok csak annyi
hogy ha vásárolni megyek
ne üresen tologassam a kocsit.

Ne keljen hó végén
a küszöbömet rágni
ne legyen sárga csekk a takaróm
alatta úgy is csak a hideg rázna
s bennem a remény is
mint álom elveszne valahol.

Ó, te nagy szerencse
ha tudnád mennyire imádlak
bár még sohasem láttalak
még szellőcske sem vagy
szélcsendben állok eléd
de nem szólsz néma vagy és hallgatag.

Mint szürke alattvalódnak
kiben az állati ösztön ébred
dobj egy kis koncot
amin elrágódnék egy életen
s új erővel új szekeret tolnék
szakadékba lökném az eddigi roncsot.

Ad meg nekem a jó egy kicsi szeletét
hogy pénzem legyen megvenni
a nyarat a télbe
fáskamrám kongó harangját
a közelgő haragos fagyok
többé ne verhessék félre.

Egy kis egészség sem ártana
mert most rajtam híznak a gyógyszergyárosok
moher öltönybe feszesen járnak
míg kórtermek lepusztul magányában
haldokló csont ként az orvos istenek
mint tudatlan koldust porig aláznak.

Áldott légy szerencse
ha szegénynek adsz jussot
ha fázik kabátba csomagolod
nekem, ha nem is adsz semmit
annyi is elég lesz
ha az életemet élni hagyod.