Áldott szerencse ki az én jussomat adod másnak csurgass a szarudból nekem is egy kicsit nem kell sok csak annyi hogy ha vásárolni megyek ne üresen tologassam a kocsit.
Ne keljen hó végén a küszöbömet rágni ne legyen sárga csekk a takaróm alatta úgy is csak a hideg rázna s bennem a remény is mint álom elveszne valahol.
Ó, te nagy szerencse ha tudnád mennyire imádlak bár még sohasem láttalak még szellőcske sem vagy szélcsendben állok eléd de nem szólsz néma vagy és hallgatag.
Mint szürke alattvalódnak kiben az állati ösztön ébred dobj egy kis koncot amin elrágódnék egy életen s új erővel új szekeret tolnék szakadékba lökném az eddigi roncsot.
Ad meg nekem a jó egy kicsi szeletét hogy pénzem legyen megvenni a nyarat a télbe fáskamrám kongó harangját a közelgő haragos fagyok többé ne verhessék félre.
Egy kis egészség sem ártana mert most rajtam híznak a gyógyszergyárosok moher öltönybe feszesen járnak míg kórtermek lepusztul magányában haldokló csont ként az orvos istenek mint tudatlan koldust porig aláznak.
Áldott légy szerencse ha szegénynek adsz jussot ha fázik kabátba csomagolod nekem, ha nem is adsz semmit annyi is elég lesz ha az életemet élni hagyod.