가사
[intro]
[verse1]
őszi szélben hűvös éjjek
ezerszínű erdők égnek
szellő suhog, levél száll
elköltözött már a nyár
[verse2]
lassan hull a lomha lomb
az elmúláson így búsong
festett képben fák feszülnek
hideg télre most készülnek
[refrén]
szomorú ősz és szavak
messze van már a tavasz
odakint a sötét árnyak
emléke sincs már a nyárnak
[verse3]
rozsdás réten álmos reggel
földpárától vizes leszel
csillanó csepp, piciny csoda
ősz a könnyét rádborítja
[verse 4]
őszi erdőn eső szitál
fák között jár a halál
suttog a szél szenvedőn
szétterül a nagymezőn
[refrén]
szomorú ősz és szavak
messze van már a tavasz
odakint a sötét árnyak
emléke sincs már a nyárnak
[outro]