Születés napodra

Hullott a hó az úton, amikor ment a taxi a körúton.
Én féltem, és féltettelek,
Mi lesz velünk, s hogy szeresselek?
Aztán megszüntettél, vérben, és vízben.
Levegőt sírva, erre a földre.
Hazavittelek, jöttek napok, hetek
Ringattam bölcsőd, csendesen,
Álmodtál, szívemen édesen.
Teltek, hetek, és hónapok,
Meg gyorsabban az évszakok.
Szaladtál, estél, felálltál,
Nyugalmat csak éjjel találtál.
Lógttál kerítésen, estél medencébe, Én vettem koteled,
Én nyúltam be érted.
De az a tulipán, meg nárcisz,
Amit téptél a kertből,
Árultad tenyeredből, a májusi fényben.
Az a tulipán maradt!
Kis kezedből szeretet falat.
Mivel te voltál az első, együtt tanultuk, milyen a féltő,
Lemondás,s egyebek...
Elfeledtem a csinyeket..
Tudom, hogy most már késő.
Mert ilyen egy kemény nő.
Kicsi volt a perc veled, nem öleltelek eleget...
De az a tulipán, meg a nárcisz,
Emlék szobám falán dísz. Felejthetetlenek.
Felnőttél, csalódtál,
Bántottak, vissza vágtál.
Harcos vagy, felnőtt vagy, ha én látlak, gyermek vagy.
Egy kisgyerek, aki a levert térdén kesereg.
Múltak évtizedek. Lassan én leszek, aki a múlton kesereg.
Levert térd, gyorsan szökő láz,
Hamar eltűnt, üres ház.
De az a tulipán, meg nárcisz,
Emlék szobám falán dísz, vissza integet,
Mert mindig itt leszek veled!