Utolsó Csengetés

[Verse 1]
Böhönye csendje ma más,
az udvar is komolyabb.
A folyosókon lépések
lassabban szólnak ma.

A padban még ott a név,
a tábla szélén kréta por.
A tegnap még gyerek voltál,
ma már a kapuhoz fordulsz.

[Pre-Chorus]
És mintha megállna az idő,
amikor megszólal majd.
Egy utolsó nézés vissza,
s a szívem egy pillanatra fáz.

[Chorus]
Szól még az utolsó csengő,
nem enged el könnyen még.
Szép volt ez a nyolc év együtt,
szép volt, hogy itt voltál még.
Utolsó csengő, maradj meg,
maradj meg bennünk soká.
Szomorú, de büszke szívvel
lépünk át az ajtón ma.

[Verse 2]
Festetics iskola falán
képek őrzik mindnyájunkat.
Nevetés, titkos kamasz-könny,
kis dobbanás a pad alatt.

Most a tanár szemében is
ott van egy halk búcsúszín.
A sok kicsi hétköznapból
lett egy nagy, közös emlékünk.

[Pre-Chorus]
És mintha megállna az idő,
amikor megszólal majd.
Egy utolsó nézés vissza,
s a szívem egy pillanatra fáz.

[Chorus]
Szól még az utolsó csengő,
nem enged el könnyen még.
Szép volt ez a nyolc év együtt,
szép volt, hogy itt voltál még.
Utolsó csengő, maradj meg,
maradj meg bennünk soká.
Szomorú, de büszke szívvel
lépünk át az ajtón ma.

[Bridge]
Nem csak a könyvek maradnak,
hanem a hangod, a neved.
A terem ablakán túl is
visz majd tovább ez a reggel.

Ha egyszer újra visszanézünk,
ez a nap még fájni fog.
De minden könnyben ott ragyog,
hogy együtt nőttünk nagyra most.

[Chorus]
Szól még az utolsó csengő,
nem enged el könnyen még.
Szép volt ez a nyolc év együtt,
szép volt, hogy itt voltál még.
Utolsó csengő, maradj meg,
maradj meg bennünk soká.
Szomorú, de büszke szívvel
lépünk át az ajtón ma.