Utolsó Csengetés
v4
@Nikolett Bartha
Utolsó Csengetés
v4
@Nikolett Bartha
Songteksten
[Verse 1]
Böhönye csendje ma más,
az udvar is komolyabb.
A folyosókon lépések
lassabban szólnak ma.
A padban még ott a név,
a tábla szélén kréta por.
A tegnap még gyerek voltál,
ma már a kapuhoz fordulsz.
[Pre-Chorus]
És mintha megállna az idő,
amikor megszólal majd.
Egy utolsó nézés vissza,
s a szívem egy pillanatra fáz.
[Chorus]
Szól még az utolsó csengő,
nem enged el könnyen még.
Szép volt ez a nyolc év együtt,
szép volt, hogy itt voltál még.
Utolsó csengő, maradj meg,
maradj meg bennünk soká.
Szomorú, de büszke szívvel
lépünk át az ajtón ma.
[Verse 2]
Festetics iskola falán
képek őrzik mindnyájunkat.
Nevetés, titkos kamasz-könny,
kis dobbanás a pad alatt.
Most a tanár szemében is
ott van egy halk búcsúszín.
A sok kicsi hétköznapból
lett egy nagy, közös emlékünk.
[Pre-Chorus]
És mintha megállna az idő,
amikor megszólal majd.
Egy utolsó nézés vissza,
s a szívem egy pillanatra fáz.
[Chorus]
Szól még az utolsó csengő,
nem enged el könnyen még.
Szép volt ez a nyolc év együtt,
szép volt, hogy itt voltál még.
Utolsó csengő, maradj meg,
maradj meg bennünk soká.
Szomorú, de büszke szívvel
lépünk át az ajtón ma.
[Bridge]
Nem csak a könyvek maradnak,
hanem a hangod, a neved.
A terem ablakán túl is
visz majd tovább ez a reggel.
Ha egyszer újra visszanézünk,
ez a nap még fájni fog.
De minden könnyben ott ragyog,
hogy együtt nőttünk nagyra most.
[Chorus]
Szól még az utolsó csengő,
nem enged el könnyen még.
Szép volt ez a nyolc év együtt,
szép volt, hogy itt voltál még.
Utolsó csengő, maradj meg,
maradj meg bennünk soká.
Szomorú, de büszke szívvel
lépünk át az ajtón ma.
Böhönye csendje ma más,
az udvar is komolyabb.
A folyosókon lépések
lassabban szólnak ma.
A padban még ott a név,
a tábla szélén kréta por.
A tegnap még gyerek voltál,
ma már a kapuhoz fordulsz.
[Pre-Chorus]
És mintha megállna az idő,
amikor megszólal majd.
Egy utolsó nézés vissza,
s a szívem egy pillanatra fáz.
[Chorus]
Szól még az utolsó csengő,
nem enged el könnyen még.
Szép volt ez a nyolc év együtt,
szép volt, hogy itt voltál még.
Utolsó csengő, maradj meg,
maradj meg bennünk soká.
Szomorú, de büszke szívvel
lépünk át az ajtón ma.
[Verse 2]
Festetics iskola falán
képek őrzik mindnyájunkat.
Nevetés, titkos kamasz-könny,
kis dobbanás a pad alatt.
Most a tanár szemében is
ott van egy halk búcsúszín.
A sok kicsi hétköznapból
lett egy nagy, közös emlékünk.
[Pre-Chorus]
És mintha megállna az idő,
amikor megszólal majd.
Egy utolsó nézés vissza,
s a szívem egy pillanatra fáz.
[Chorus]
Szól még az utolsó csengő,
nem enged el könnyen még.
Szép volt ez a nyolc év együtt,
szép volt, hogy itt voltál még.
Utolsó csengő, maradj meg,
maradj meg bennünk soká.
Szomorú, de büszke szívvel
lépünk át az ajtón ma.
[Bridge]
Nem csak a könyvek maradnak,
hanem a hangod, a neved.
A terem ablakán túl is
visz majd tovább ez a reggel.
Ha egyszer újra visszanézünk,
ez a nap még fájni fog.
De minden könnyben ott ragyog,
hogy együtt nőttünk nagyra most.
[Chorus]
Szól még az utolsó csengő,
nem enged el könnyen még.
Szép volt ez a nyolc év együtt,
szép volt, hogy itt voltál még.
Utolsó csengő, maradj meg,
maradj meg bennünk soká.
Szomorú, de büszke szívvel
lépünk át az ajtón ma.
Stijl van muziek
Hungarian pop ballad with tender piano, soft string swells, and restrained drum pulse; verse stays intimate and close-mic, pre-chorus opens with rising harmony pads, chorus lifts into warm group vocals and a simple singback refrain. Add bell-like chimes between lines, a gentle reversed swell into each chorus, and a wide, emotional mix with glossy but soft edges.
