Nincsen olyan ember, aki néha ne könnyezne

Nincsen olyan ember, aki néha ne könnyezne.
Örömében, bánatában könny fut a szemébe.
A feltörő érzéseket nem lehet titkolni.
Nem lehet azt rejtegetni, soha letagadni.

Életében elkíséri az embert a múltja.
Ő, amit rég hátrahagyott a szívében hordja.
Egy életen át bevésődött mélyen a szívébe. Magával viszi a múltat, cipeli ökre.

Múlnak, percek, múlnak napok, évek.
Fut az idő rövid ez az élet.
Visszasírjuk jó volna még élni.
A holnapban bízni és remélni.

Visszasírjuk jó volna még élni. A végzettől ne kellene félni. Ne kellene félni.


Nincsen olyan ember, aki néha ne könnyezne.
Örömében, bánatában könny fut a szemébe.
A feltörő érzéseket nem lehet titkolni.
Nem lehet azt rejtegetni, soha letagadni.

Életében elkíséri az embert a múltja.
Ő, amit rég hátrahagyott a szívében hordja.
Egy életen át bevésődött mélyen a szívébe. Magával viszi a múltat, cipeli ökre.

Múlnak, percek, múlnak napok, évek.
Fut az idő rövid ez az élet.
Visszasírjuk jó volna még élni.
A holnapban bízni és remélni.

Visszasírjuk jó volna még élni. A végzettől ne kellene félni. Ne kellene félni.