Nincsen olyan ember, aki néha ne könnyezne. Örömében, bánatában könny fut a szemébe. A feltörő érzéseket nem lehet titkolni. Nem lehet azt rejtegetni, soha letagadni.
Életében elkíséri az embert a múltja. Ő, amit rég hátrahagyott a szívében hordja. Egy életen át bevésődött mélyen a szívébe. Magával viszi a múltat, cipeli ökre.
Múlnak, percek, múlnak napok, évek. Fut az idő rövid ez az élet. Visszasírjuk jó volna még élni. A holnapban bízni és remélni.
Visszasírjuk jó volna még élni. A végzettől ne kellene félni. Ne kellene félni.
Nincsen olyan ember, aki néha ne könnyezne. Örömében, bánatában könny fut a szemébe. A feltörő érzéseket nem lehet titkolni. Nem lehet azt rejtegetni, soha letagadni.
Életében elkíséri az embert a múltja. Ő, amit rég hátrahagyott a szívében hordja. Egy életen át bevésődött mélyen a szívébe. Magával viszi a múltat, cipeli ökre.
Múlnak, percek, múlnak napok, évek. Fut az idő rövid ez az élet. Visszasírjuk jó volna még élni. A holnapban bízni és remélni.
Visszasírjuk jó volna még élni. A végzettől ne kellene félni. Ne kellene félni.