Az albi

A konyhában áll a bál, feszül a húr,
Robi, a főbérlő itt a fura úr.
Dia, a bérlő csak sóhajtva nézi,
A lakásban a gépeket mi pénzért bérli.

Karancs, a gáztűzhely kormot okádón gyúl,
A sütő ajtaja magától kitárul.
Mellette Junker, a bojler csak hörög,
Mint egy öreg démon, mi a falon pörög.

Hirtelen egy szikra, a hangulat forró,
Mert teljesen zárlatos lett a mikró!
Robi nyúl a konnektorhoz, de a villám rácsap,
Megbassza az áram, nincs helye a bájnak.

Robi csak legyint: „Kicsit ráz a holmi...”
Dia szerint ideje új albérlet után nézni.

Nincs már mosoly, a diplomáciának vége,
Rátelepedett a sötétség a bérleményre.
Dia hangnemet vált a főbérlővel szemben,
Robi szerint a pofátlanság határa az egekben.