A konyhában áll a bál, feszül a húr, Robi, a főbérlő itt a fura úr. Dia, a bérlő csak sóhajtva nézi, A lakásban a gépeket mi pénzért bérli.
Karancs, a gáztűzhely kormot okádón gyúl, A sütő ajtaja magától kitárul. Mellette Junker, a bojler csak hörög, Mint egy öreg démon, mi a falon pörög.
Hirtelen egy szikra, a hangulat forró, Mert teljesen zárlatos lett a mikró! Robi nyúl a konnektorhoz, de a villám rácsap, Megbassza az áram, nincs helye a bájnak.
Robi csak legyint: „Kicsit ráz a holmi...” Dia szerint ideje új albérlet után nézni.
Nincs már mosoly, a diplomáciának vége, Rátelepedett a sötétség a bérleményre. Dia hangnemet vált a főbérlővel szemben, Robi szerint a pofátlanság határa az egekben.