Edinának

Amikor rád nézek, elcsendesül a világ,
mintha minden perc csak hozzád vezetne tovább.
A szemedben hajnal, a mosolyod fény,
melletted a szívem mindig hazatér.

Edina, te vagy bennem a dallam,
egy szó nélkül is értem, mit akarok hallani.
Ha fázik a lelkem, te vagy a nyár,
egy érintésedből egész élet vár.

Veled könnyebb minden álmat elhinni,
a szürke napokat arannyá színezni.
Nem kell más, csak hogy fogd a kezem,
és maradj velem csendben, végtelen.

Edina, ha egyszer messze sodorna az út,
a szívem akkor is mindig hozzád fut.
Mert benned találtam meg azt a csodát,
amitől az ember igazán hazatalál.