Amikor rád nézek, elcsendesül a világ, mintha minden perc csak hozzád vezetne tovább. A szemedben hajnal, a mosolyod fény, melletted a szívem mindig hazatér.
Edina, te vagy bennem a dallam, egy szó nélkül is értem, mit akarok hallani. Ha fázik a lelkem, te vagy a nyár, egy érintésedből egész élet vár.
Veled könnyebb minden álmat elhinni, a szürke napokat arannyá színezni. Nem kell más, csak hogy fogd a kezem, és maradj velem csendben, végtelen.
Edina, ha egyszer messze sodorna az út, a szívem akkor is mindig hozzád fut. Mert benned találtam meg azt a csodát, amitől az ember igazán hazatalál.