Nádfedeles házikóban élek

Nádfedeles házikóban élek. Hozzá fűznek régi szép emlékek. Ott láttam meg én a napvilágot. Bármerre is járok, haza vágyok.

Édesanyám keze dajkált engem. Árgus szemmel én reá figyeltem. Hallottam a szíve dobbanását. A nagy csendben édes, kedves szavát.

Nélküle én nem is lettem volna. Ő szült engem erre a világra. A testéből lettem én kisgyerek. Elfeledni azt soha nem lehet.

Az én édes, drága kedves apám. Elindított ő az élet útján. Embert faragtatok én belőlem. Hálás vagyok érte az életben. Érte az életben.


Édesanyám keze dajkált engem. Árgus szemmel én reá figyeltem. Hallottam a szíve dobbanását. A nagy csendben édes, kedves szavát.

Nélküle én nem is lettem volna. Ő szült engem erre a világra. A testéből lettem én kisgyerek. Elfeledni azt soha nem lehet.

Az én édes, drága kedves apám. Elindított ő az élet útján. Embert faragtatok én belőlem. Hálás vagyok érte az életben.

Az én édes, drága kedves apám. Elindított ő az élet útján. Embert faragtatok én belőlem. Hálás vagyok érte az életben. Érte az életben.