A Holló

Egyszer volt, hogy éjfélkor,
fáradt voltam és komor.

Sok furcsa és különös,
elfeledett sor fölött--

Miközben a fejem kókadt,
szundikáltam, bólogattam.

Hirtelen valami koppan,
ajtóm fája szörnyűt roppan.

-Látogató...-azt motyogtam-,
rád nem ez a szoba vár.

Nem jöhetsz be soha már!