歌詞
Egyszer volt, hogy éjfélkor,
fáradt voltam és komor.
Sok furcsa és különös,
elfeledett sor fölött--
Miközben a fejem kókadt,
szundikáltam, bólogattam.
Hirtelen valami koppan,
ajtóm fája szörnyűt roppan.
-Látogató...-azt motyogtam-,
rád nem ez a szoba vár.
Nem jöhetsz be soha már!