가사
[Verse 1]
Féltettelek százszor
Hibáztam egy párszor
Kezemben reszketett a néma telefon
Vártam
Hogy írj mégis csak a csend maradt hon
Nem mondtad ki
Látom
Hogy rég nem rám vágysz
Tudom
A szobádból rég kiköltözött a képem
Csak a por maradt ott
Ahol mi voltunk régen
[Chorus]
De te nem vagy az enyém
Ezt már nem is bánom
Elengedlek lassan
Mint elázott szálat a nyáron
Remélem jól vagy
Jó emberek közt állsz ott
Soha ne bántsanak
Úgy
Mint te
Ahogy itt hagytad a múltunkat ott
[Verse 2]
Szívemből egy tört szúrtál
Úgy mentél el
Szó nélkül
Az ajtócsukás lett a végszó
Azóta minden este túl mély
Túl késő
Kérdezem magamtól
Ki voltam én benned
Egy dal
Amit félbehagytál valahol
Vagy csak egy rossz szokás
Ami elkopott
Elfogyott
[Chorus]
De te nem vagy az enyém
Ezt már nem is bánom
Elengedlek lassan
Mint elázott szálat a nyáron
Remélem jól vagy
Jó emberek közt állsz ott
Soha ne bántsanak
Úgy
Mint te
Ahogy itt hagytad a múltunkat ott
[Bridge]
Ha egyszer mégis rám gondolsz (röviden)
Ne a hibáim lásd
Csak azt
Hogy szerettem
Nem kell
Hogy visszagyere
Csak értsd
Hogy tőled tanulom most
Hogyan engedjek el mindent
[Chorus]
Mert te nem vagy az enyém
És ezt már nem bánom
Elengedlek végleg
Mint füstöt hajnali szélben a város fölött szállón
Remélem jól vagy
Jó emberek közt állsz ott
Soha ne bántsanak
Úgy
Mint te
Ahogy itt hagytad a szívemet ott
음악 스타일
Moody Hungarian pop ballad over sparse piano and warm pads, male vocals. Intimate verses almost whispered; chorus swells with airy harmonies and deep sub-bass swells. Subtle electronic percussion enters on the second chorus, building emotional intensity, then pulls back for a soft, lingering outro.