[Verse 1] Féltettelek százszor Hibáztam egy párszor Kezemben reszketett a néma telefon Vártam Hogy írj mégis csak a csend maradt hon
Nem mondtad ki Látom Hogy rég nem rám vágysz Tudom A szobádból rég kiköltözött a képem Csak a por maradt ott Ahol mi voltunk régen
[Chorus] De te nem vagy az enyém Ezt már nem is bánom Elengedlek lassan Mint elázott szálat a nyáron Remélem jól vagy Jó emberek közt állsz ott Soha ne bántsanak Úgy Mint te Ahogy itt hagytad a múltunkat ott
[Verse 2] Szívemből egy tört szúrtál Úgy mentél el Szó nélkül Az ajtócsukás lett a végszó Azóta minden este túl mély Túl késő
Kérdezem magamtól Ki voltam én benned Egy dal Amit félbehagytál valahol Vagy csak egy rossz szokás Ami elkopott Elfogyott
[Chorus] De te nem vagy az enyém Ezt már nem is bánom Elengedlek lassan Mint elázott szálat a nyáron Remélem jól vagy Jó emberek közt állsz ott Soha ne bántsanak Úgy Mint te Ahogy itt hagytad a múltunkat ott
[Bridge] Ha egyszer mégis rám gondolsz (röviden) Ne a hibáim lásd Csak azt Hogy szerettem Nem kell Hogy visszagyere Csak értsd Hogy tőled tanulom most Hogyan engedjek el mindent
[Chorus] Mert te nem vagy az enyém És ezt már nem bánom Elengedlek végleg Mint füstöt hajnali szélben a város fölött szállón Remélem jól vagy Jó emberek közt állsz ott Soha ne bántsanak Úgy Mint te Ahogy itt hagytad a szívemet ott
Phong cách âm nhạc
Moody Hungarian pop ballad over sparse piano and warm pads, male vocals. Intimate verses almost whispered; chorus swells with airy harmonies and deep sub-bass swells. Subtle electronic percussion enters on the second chorus, building emotional intensity, then pulls back for a soft, lingering outro.