가사
[Verse 1]
Úgy kell
Hogy te is értsd
Mikor csendben marad a ház
Hajnal előtt
A pultnál állsz
És kérdezed: ez minden
Ennyi már?
Az a hely
Ahol most is élsz
Kapualj
Lépcső
Poros szekrényfal
Itt tanultál hinni abban
Hogy valami rajtad múlhat
[Chorus]
Úgy kell
Hogy te is értsd
Nem éltél hiába
Ha marad egy mondatod
Amit továbbad a világra
Ha az égigérő fának nem nő újra ága
Úgy élj
Hogy te legyél virágnak virága
Úgy élj
Hogy te legyél virágnak virága
[Verse 2]
Egy gyűrött fénykép az asztalon
Rajta mosoly
Ami már csak benned él
Néha érzed
Mintha súgna
„ne félj attól
Hogy kevés vagy még”
A sarki boltban ismernek rég
Kérdezik néha: „fáradt ma a szemed”
Mosolyogsz
És közben érzed
Hogy benned nő valami csendesen
[Chorus]
Úgy kell
Hogy te is értsd
Nem éltél hiába
Ha egy kézfogás erősebb
Mint bármelyik imádság ma
Ha az égigérő fának nem nő újra ága
Úgy élj
Hogy te legyél virágnak virága
Úgy élj
Hogy te legyél virágnak virága
[Bridge]
Mi marad utánad?
Egy félbehagyott levél?
Egy elültetett fa a ház előtt
Amit egyszer majd valaki megölel még? (ó)
[Chorus]
Úgy kell
Hogy te is értsd
Nem éltél hiába
Ha egyetlen ember szíve miattad lett tágabb
Ha az égigérő fának nem nő újra ága
Úgy élj
Hogy te legyél virágnak virága
Úgy élj
Hogy te legyél virágnak virága
음악 스타일
Warm, acoustic Hungarian art-pop ballad; male vocals intimate and close in the verses, chorus blooms with rich harmonies and subtle strings. Fingerpicked guitar leads, soft upright bass and brushed drums create a gentle sway. Dynamic arc rises on each hook line, with a brief atmospheric bridge that pulls back to near-silence before the final, lifted chorus.