[Verse 1] Úgy kell Hogy te is értsd Mikor csendben marad a ház Hajnal előtt A pultnál állsz És kérdezed: ez minden Ennyi már?
Az a hely Ahol most is élsz Kapualj Lépcső Poros szekrényfal Itt tanultál hinni abban Hogy valami rajtad múlhat
[Chorus] Úgy kell Hogy te is értsd Nem éltél hiába Ha marad egy mondatod Amit továbbad a világra Ha az égigérő fának nem nő újra ága Úgy élj Hogy te legyél virágnak virága Úgy élj Hogy te legyél virágnak virága
[Verse 2] Egy gyűrött fénykép az asztalon Rajta mosoly Ami már csak benned él Néha érzed Mintha súgna „ne félj attól Hogy kevés vagy még”
A sarki boltban ismernek rég Kérdezik néha: „fáradt ma a szemed” Mosolyogsz És közben érzed Hogy benned nő valami csendesen
[Chorus] Úgy kell Hogy te is értsd Nem éltél hiába Ha egy kézfogás erősebb Mint bármelyik imádság ma Ha az égigérő fának nem nő újra ága Úgy élj Hogy te legyél virágnak virága Úgy élj Hogy te legyél virágnak virága
[Bridge] Mi marad utánad? Egy félbehagyott levél? Egy elültetett fa a ház előtt Amit egyszer majd valaki megölel még? (ó)
[Chorus] Úgy kell Hogy te is értsd Nem éltél hiába Ha egyetlen ember szíve miattad lett tágabb Ha az égigérő fának nem nő újra ága Úgy élj Hogy te legyél virágnak virága Úgy élj Hogy te legyél virágnak virága
Styl muzyki
Warm, acoustic Hungarian art-pop ballad; male vocals intimate and close in the verses, chorus blooms with rich harmonies and subtle strings. Fingerpicked guitar leads, soft upright bass and brushed drums create a gentle sway. Dynamic arc rises on each hook line, with a brief atmospheric bridge that pulls back to near-silence before the final, lifted chorus.