Fáj

mond el...másról
erről az álarc csikarásról
valódi mézek keményre fagynak
puhább a láng,ha égni hagynak
oltanám lázam ha száddal lehetne
elfojtott titkoknak lennék szelepje
zúzzon össze,a malom daráljon
mi összetartozott
eggyé váljon

hordj el...most is
nem kophat meg a mosott hit
mintha minden csak délibáb tükrévé válna
csak az arcod marad vakítós fáklya
tudod,a sötétség rabjává tett engem
nem is engedett sehogy sem szeretnem
és most térdre rogy ,tudja már hiába lázad
egy kegyelme igaz tán,az őszinte alázat
próbálna belém karolni
de szárnyam nőt...el tudok repülni

lábamat viszi az út
az az út,hozzád fut
galaxis spirálok tekeregnek
légy igaz tanúm

rémek nem ijesztenek
rongyosak,angyalok mentenek
szemeidből kincset,jaj..nem fog rajtunk halál
sosem veszhet el...ami ennyire fáj