mond el...másról erről az álarc csikarásról valódi mézek keményre fagynak puhább a láng,ha égni hagynak oltanám lázam ha száddal lehetne elfojtott titkoknak lennék szelepje zúzzon össze,a malom daráljon mi összetartozott eggyé váljon
hordj el...most is nem kophat meg a mosott hit mintha minden csak délibáb tükrévé válna csak az arcod marad vakítós fáklya tudod,a sötétség rabjává tett engem nem is engedett sehogy sem szeretnem és most térdre rogy ,tudja már hiába lázad egy kegyelme igaz tán,az őszinte alázat próbálna belém karolni de szárnyam nőt...el tudok repülni
lábamat viszi az út az az út,hozzád fut galaxis spirálok tekeregnek légy igaz tanúm
rémek nem ijesztenek rongyosak,angyalok mentenek szemeidből kincset,jaj..nem fog rajtunk halál sosem veszhet el...ami ennyire fáj