Nagy találkozás

Nagy találkozás

Nyár volt.
Hűsítő eső
mosolygós cseppjei
csillogtak,
és a kivirágzott
arcok barázdáiban,
végre öröm
kalászt arattak.

Ernyő alatt figyeltem,
hogy rohan az utca,
mennyi elrontott
lépés törik meg,
a sok fényes tócsa
hullámzó tükrében
a lobbanó percek
napsugarat fürösztenek.

Ott álltál előttem,
mint ázott kis veréb,
karton ruhád kertjében
apró patak csordogált,
szemed kékjén
felhő fodra táncolt,
s a remény ajkáról
egy apró sóhaj messze szállt.

Megfogtam kezedet,
úgy símúlt kezembe,
mint bíborbrokát,
mint ringó délibáb,
mert hinnem oly nehéz,
hogy annyi magányos
év után színes ruhába
öltöztet ez a nyár.

Azóta is fogom a kezed,
pedig már fehér
tincseket festett
hajunkba az idő,
és a közelgő őszben
a fogyó évek keresztje
egyszer biztosan
a sírunkra dől.