가사
Most egy új útra lépek,
mezittelen lábbal,
pucér lélekkel,
miről lerázom
súlyos bakancsok
rajta hagyott fájó
nyomait.
Kitörlöm szememből,
az átkozott könnyeket,
mosolyt erőltetve,
hogy elhiggyem,
majd ez talán
sokkal-sokkal
szebb lehet.
Hinni akarom,
hogy a józan ész
felfogja majd,
ha az új nem ad,
de elvesz,
és tört szívemen
valahogy átvezet.
Hinni akarom,
ha én jó leszek
hozzám is jó lesz az ég,
és valaki át írja,
a hétköznapokat,
mosolytól ragyogó
ünnepekké.