가사
Miért
A jók mennek el? Mondd, mért,
Istenem!?
Fogadjam el? Mért?
Nem
Bírom, hitem vesztettem,
Reményt is.
Romba dőlt létem.
Nem
Hull könnyem - ám fáj szívem -
Elapadt...
Hiány s űr bennem.
Vér...?
Szülők, testvér - mind - egy vér.
Nélkülük
Létem oly pucér...
Már
Fakul hiányuk... Sivár
Szívem, mint
Kietlen határ.
Bár
Kevésbé fáj, de sivár
Szívemnek
Már ez sem mentsvár.
Ők
Rég mind elmentek: szülők,
Testvér s férj.
Immár Őrzők ők.
Fény
Táncol sírjukon, remény
Oly silány...
Elfáradt szegény.