TEMETŐI FOSZLÁNYOK

Miért
A jók mennek el? Mondd, mért,
Istenem!?
Fogadjam el? Mért?

Nem
Bírom, hitem vesztettem,
Reményt is.
Romba dőlt létem.

Nem
Hull könnyem - ám fáj szívem -
Elapadt...
Hiány s űr bennem.

Vér...?
Szülők, testvér - mind - egy vér.
Nélkülük
Létem oly pucér...

Már
Fakul hiányuk... Sivár
Szívem, mint
Kietlen határ.

Bár
Kevésbé fáj, de sivár
Szívemnek
Már ez sem mentsvár.

Ők
Rég mind elmentek: szülők,
Testvér s férj.
Immár Őrzők ők.

Fény
Táncol sírjukon, remény
Oly silány...
Elfáradt szegény.