Hegedűszív

[Verse 1]
Kopott padon ül a csend,
az ujjam közt megáll a fény.
A húrokon egy régi seb,
lassan lép a szomorúság velem.

A háztetőkön eső ül,
a szívem is csak halkan ver.
A hegedűm még sírva szól,
mintha tudná, amit én sem merek.

[Pre-Chorus]
De valami moccan bent,
mint tűz a hamu alatt.
A könnyek mögött ott remeg,
hogy még nincs vége, csak szakad.

[Chorus]
Szól a hegedű, szól,
viszi a fájdalmam tovább.
Szól a hegedű, szól,
és gyorsul a léptem már.

Szól a hegedű, szól,
nem enged el a dallam.
Szól a hegedű, szól,
és fut velem az alkonyat.

[Verse 2]
Most már forog a poros tér,
a lábam alatt él a föld.
A bánat nem tud visszatart,
ha a vonó úgy szalad, mint a köd.

A régi árnyék messze hull,
a mellkasom már nem szorít.
A húrok suttogják nekem,
hogy minden seb egyszer megtanít.

[Pre-Chorus]
És egyre jobban ver a ritmus,
mint dobbanás a fal mögött.
A fájdalom most mozdulni kezd,
és tánccá oldja föl a köd.

[Chorus]
Szól a hegedű, szól,
viszi a fájdalmam tovább.
Szól a hegedű, szól,
és gyorsul a léptem már.

Szól a hegedű, szól,
nem enged el a dallam.
Szól a hegedű, szól,
és fut velem az alkonyat.

[Bridge]
Hadd törjön szét a régi ár,
hadd fusson végig rajtam át.
Ha összeroppan minden szó,
a hegedű még akkor is beszél tovább.

[Final Chorus]
Szól a hegedű, szól,
viszi a fájdalmam tovább.
Szól a hegedű, szól,
és gyorsul a léptem már.

Szól a hegedű, szól,
nem enged el a dallam.
Szól a hegedű, szól,
és tánccá fordul az alkonyat.