Hegedűszív
v4
@Erno Damm
Hegedűszív
v4
@Erno Damm
Paroles
[Verse 1]
Kopott padon ül a csend,
az ujjam közt megáll a fény.
A húrokon egy régi seb,
lassan lép a szomorúság velem.
A háztetőkön eső ül,
a szívem is csak halkan ver.
A hegedűm még sírva szól,
mintha tudná, amit én sem merek.
[Pre-Chorus]
De valami moccan bent,
mint tűz a hamu alatt.
A könnyek mögött ott remeg,
hogy még nincs vége, csak szakad.
[Chorus]
Szól a hegedű, szól,
viszi a fájdalmam tovább.
Szól a hegedű, szól,
és gyorsul a léptem már.
Szól a hegedű, szól,
nem enged el a dallam.
Szól a hegedű, szól,
és fut velem az alkonyat.
[Verse 2]
Most már forog a poros tér,
a lábam alatt él a föld.
A bánat nem tud visszatart,
ha a vonó úgy szalad, mint a köd.
A régi árnyék messze hull,
a mellkasom már nem szorít.
A húrok suttogják nekem,
hogy minden seb egyszer megtanít.
[Pre-Chorus]
És egyre jobban ver a ritmus,
mint dobbanás a fal mögött.
A fájdalom most mozdulni kezd,
és tánccá oldja föl a köd.
[Chorus]
Szól a hegedű, szól,
viszi a fájdalmam tovább.
Szól a hegedű, szól,
és gyorsul a léptem már.
Szól a hegedű, szól,
nem enged el a dallam.
Szól a hegedű, szól,
és fut velem az alkonyat.
[Bridge]
Hadd törjön szét a régi ár,
hadd fusson végig rajtam át.
Ha összeroppan minden szó,
a hegedű még akkor is beszél tovább.
[Final Chorus]
Szól a hegedű, szól,
viszi a fájdalmam tovább.
Szól a hegedű, szól,
és gyorsul a léptem már.
Szól a hegedű, szól,
nem enged el a dallam.
Szól a hegedű, szól,
és tánccá fordul az alkonyat.
Kopott padon ül a csend,
az ujjam közt megáll a fény.
A húrokon egy régi seb,
lassan lép a szomorúság velem.
A háztetőkön eső ül,
a szívem is csak halkan ver.
A hegedűm még sírva szól,
mintha tudná, amit én sem merek.
[Pre-Chorus]
De valami moccan bent,
mint tűz a hamu alatt.
A könnyek mögött ott remeg,
hogy még nincs vége, csak szakad.
[Chorus]
Szól a hegedű, szól,
viszi a fájdalmam tovább.
Szól a hegedű, szól,
és gyorsul a léptem már.
Szól a hegedű, szól,
nem enged el a dallam.
Szól a hegedű, szól,
és fut velem az alkonyat.
[Verse 2]
Most már forog a poros tér,
a lábam alatt él a föld.
A bánat nem tud visszatart,
ha a vonó úgy szalad, mint a köd.
A régi árnyék messze hull,
a mellkasom már nem szorít.
A húrok suttogják nekem,
hogy minden seb egyszer megtanít.
[Pre-Chorus]
És egyre jobban ver a ritmus,
mint dobbanás a fal mögött.
A fájdalom most mozdulni kezd,
és tánccá oldja föl a köd.
[Chorus]
Szól a hegedű, szól,
viszi a fájdalmam tovább.
Szól a hegedű, szól,
és gyorsul a léptem már.
Szól a hegedű, szól,
nem enged el a dallam.
Szól a hegedű, szól,
és fut velem az alkonyat.
[Bridge]
Hadd törjön szét a régi ár,
hadd fusson végig rajtam át.
Ha összeroppan minden szó,
a hegedű még akkor is beszél tovább.
[Final Chorus]
Szól a hegedű, szól,
viszi a fájdalmam tovább.
Szól a hegedű, szól,
és gyorsul a léptem már.
Szól a hegedű, szól,
nem enged el a dallam.
Szól a hegedű, szól,
és tánccá fordul az alkonyat.
Style de musique
Hungarian folk-pop ballad with a slow, sorrowful opening that gradually accelerates into a driving, danceable pulse; verse starts sparse with solo violin and brushed percussion, pre-chorus adds handclaps and rising strings, chorus opens wider with layered harmony and a repeating violin lead motif. Lead vocal stays intimate and close-mic, with doubled hook lines and short delay throws on the last words. Transitional bowed swells, soft risers, and a final tempo lift create a cinematic but grounded mix.
