歌詞
Mikor elméd érzéke éji ködbe vész,
féltőn végy magadhoz, hogy hadd legyek merész.
Ejts rabul, csak ne kínozz, nem bírnám ki újra,
szeress engem úgy, hogy a világ is megtudja.
Könnyezve ott állnék újra tested előtt,
fájdalom cseppjei így adnának erőt.
Ez nem gyengeség, hanem belső szépség jele,
a lélek mélységének ősi története.
Melynek te is részese voltál, mint játék,
újra megszületve megint csak rád várnék.
Tudva, tényleg szerelmed leszek újra itt a földön,
mindenem tiéd lesz, és életed kitöltöm.