歌詞
A napfény utolsó csókja pihen a számon.
Selyem ruhámat lebbenti a szél.
Sirályok sikolya tölti be a partot.
Távolban jár a hajó, elmentél.
Naplemente vonja be a tájat,
Szikrázik a fény a víz színén.
Vörös színben ragyog most a tenger,
Lángol körülöttem minden, elmentél.
Megbénultan állok, égő folyamként fut le a könnyem.
Ajkamat fájón összeszorítom, fülemben zakatol a vérem.
Elmentél kedvesem,távoli ez a szerelem.
Miért nem élhetek így tovább?
Az illúzió fátyla elszakadt.
Álmaim szétgurultak,mint a gyöngyök.
A valóság földre ránt, ez a szerelem meghalt.