A napfény utolsó csókja pihen a számon. Selyem ruhámat lebbenti a szél. Sirályok sikolya tölti be a partot. Távolban jár a hajó, elmentél. Naplemente vonja be a tájat, Szikrázik a fény a víz színén. Vörös színben ragyog most a tenger, Lángol körülöttem minden, elmentél. Megbénultan állok, égő folyamként fut le a könnyem. Ajkamat fájón összeszorítom, fülemben zakatol a vérem. Elmentél kedvesem,távoli ez a szerelem. Miért nem élhetek így tovább? Az illúzió fátyla elszakadt. Álmaim szétgurultak,mint a gyöngyök. A valóság földre ránt, ez a szerelem meghalt.