[vers 1] rácsok mögött alszik a fény kezem láncokba zárva szabadság helyett szűk remény a sötét cella magánya [refrén] üss, hogy téged ne üssenek a rabság törvénye így beszél nagyon fájnak az ütlegek csak az marad aki nem fél [vers 2] goromba tekintetek között jársz szívedben is vad harag tudod nincs választás vagy csapsz, vagy elmaradsz [refrén] Üss hogy téged ne üssenek a rabság törvénye nem így beszél nagyon fájnak az ütlegek csak az marad aki nem fél [vers 3] hol van a lélek, a régi ember? a szelíd szó, mi éltetett? Elveszett mind mélybe temetve A rabság már a végzeted [vers 4] Börtön éveidre nincs gyógyír minden ütés mély sebet hagy s meghal a tiszta szív abroncs lelked fogja a fagy de a képzelet megszabadít