[Verse 1] Harminc év telt el, mint egyetlen sóhaj Veled minden reggel egy édes óhaj Amikor elindultunk, még nem tudtuk talán Hogy mennyi csoda vár ránk az út oldalán
[Chorus] Veronika, te vagy a kikötőm Ha vihar jön, benned megpihen a csönd Elvesztem néha, de a kezedben otthon Veronika, szívem örök hajótonyom
[Verse 2] Emlékszel a nyárra, a kis fagyizóra Ahogy nevettél rám, csorgott ránk a szóda Első közös lakás, festékfoltos falak Két csésze kávé közt lettünk igazak
[Chorus] Veronika, te vagy a kikötőm Ha vihar jön, benned megpihen a csönd Elvesztem néha, de a kezedben otthon Veronika, szívem örök hajótonyom
[Bridge] Ősz hajszálak közt is ugyanaz a láng ég Ráncok között bújik minden régi emlék Ha egyszer elfárad a világ körülöttem A neved suttogom, és újra felébredek
[Chorus] Veronika, te vagy a kikötőm Ha vihar jön, benned megpihen a csönd Akárhol járunk, ugyanarra tartunk Veronika, te vagy minden indulásom, partom
A zene stílusa
Warm acoustic pop ballad, Hungarian lyrics; gentle fingerpicked guitar with soft piano pads and subtle strings. Male vocals intimate and close in the verse, opening up with stacked harmonies in the chorus. Light percussion enters on the second chorus to lift the energy, ending on a hushed, sustained chord and held final word.