[Verse 1] Láttalak a buszmegálló végén Szürke reggel Kifújt kávé Rám nevettél Elfelejtettem Hogy sietnem kéne bárhová
Két kabát Egy közös zsebben Kulcsok csörrenése összekeveredett Este írtál: „hazaértél?” És onnantól nem volt egyedül a csend
[Chorus] Dal a szerelemről Ahogy rádfér minden rossz napom Ahogy félig kimondott szavakból Otthont épít két torz alak Dal a szerelemről Hogy hogy lettünk mi egy darab És hogy félek Ha nem fogod a kezem Szétesek majd szanaszét
[Verse 2] Elfértünk egy törölközőn nyáron Homok az ágyban Sós a bőr A boltban összevesztünk a kenyéren A parkban kibékültünk Késő ősz jött el már rég
Néha sírtál értelmetlen filmeken Én meg rajtad Ahogy törlöd a szemed „Maradj így” – súgtam félig nevetve „Majd egyszer” – mondtad „úgyis minden elmegy”
[Chorus] Dal a szerelemről Ahogy rádfér minden rossz napom Ahogy félig kimondott szavakból Otthont épít két torz alak Dal a szerelemről Hogy hogy lettünk mi egy darab És hogy félek Ha nem fogod a kezem Szétesek majd szanaszét
[Bridge] Mostanában több a csend közöttünk Mondataid vége visszhang nélkül áll Kérdezem De csak vállat vonsz rá „Elfáradtam” – suttogod Nézel rám
Két kabát a szék támláján Már nem csúsznak egymásba a zsebek Két kulcscsomó az asztal szélén Mindkettő hazatalál Csak épp máshova megy
[Chorus] Dal a szerelemről És arról is Mikor elfogy Mikor egy régi közös fénykép Csak szúr Nem melenget tovább Dal a szerelemről Hogy hogy lettünk így külön utazás És ma elengeded lassan a kezem Én meg tanulok járni nélküled
[Outro] Kérdezted: „haragszol majd rám?” Mondtam: „ugyan Csak hiányzol majd” Ez is egy dal a szerelemről Csak a vége most némán marad
A zene stílusa
Warm Hungarian pop ballad, intimate male vocals over gentle piano and soft pads; verses stay close and conversational, then chorus blooms with wide reverb, airy backing harmonies and subtle toms; last chorus strips back to near a cappella, ending on a single lingering piano chord