Először Szerelem, Aztán Csend

[Verse 1]
Láttalak a buszmegálló végén
Szürke reggel
Kifújt kávé
Rám nevettél
Elfelejtettem
Hogy sietnem kéne bárhová

Két kabát
Egy közös zsebben
Kulcsok csörrenése összekeveredett
Este írtál: „hazaértél?”
És onnantól nem volt egyedül a csend

[Chorus]
Dal a szerelemről
Ahogy rádfér minden rossz napom
Ahogy félig kimondott szavakból
Otthont épít két torz alak
Dal a szerelemről
Hogy hogy lettünk mi egy darab
És hogy félek
Ha nem fogod a kezem
Szétesek majd szanaszét

[Verse 2]
Elfértünk egy törölközőn nyáron
Homok az ágyban
Sós a bőr
A boltban összevesztünk a kenyéren
A parkban kibékültünk
Késő ősz jött el már rég

Néha sírtál értelmetlen filmeken
Én meg rajtad
Ahogy törlöd a szemed
„Maradj így” – súgtam félig nevetve
„Majd egyszer” – mondtad
„úgyis minden elmegy”

[Chorus]
Dal a szerelemről
Ahogy rádfér minden rossz napom
Ahogy félig kimondott szavakból
Otthont épít két torz alak
Dal a szerelemről
Hogy hogy lettünk mi egy darab
És hogy félek
Ha nem fogod a kezem
Szétesek majd szanaszét

[Bridge]
Mostanában több a csend közöttünk
Mondataid vége visszhang nélkül áll
Kérdezem
De csak vállat vonsz rá
„Elfáradtam” – suttogod
Nézel rám

Két kabát a szék támláján
Már nem csúsznak egymásba a zsebek
Két kulcscsomó az asztal szélén
Mindkettő hazatalál
Csak épp máshova megy

[Chorus]
Dal a szerelemről
És arról is
Mikor elfogy
Mikor egy régi közös fénykép
Csak szúr
Nem melenget tovább
Dal a szerelemről
Hogy hogy lettünk így külön utazás
És ma elengeded lassan a kezem
Én meg tanulok járni nélküled

[Outro]
Kérdezted: „haragszol majd rám?”
Mondtam: „ugyan
Csak hiányzol majd”
Ez is egy dal a szerelemről
Csak a vége most némán marad