[Verse 1] Beton az alap Ahogy lépek az úton White City tanít Nem kímél a módon Fények az éjben Árnyék a falon Minden egy döntésen múlik egy napon
Sziréna a beat Ez adja a tempót Kép a fejemben Végigégett bentről Blokk az imám De a hitem a vérben Kezem a zsebben Készen a vészre
Volt Hogy a lépcsőház lett a sulim Hideg a korlát Csúszik a múltig Számolom hány lépés van a hídig Kérdem magamtól: meddig marad így még?
[Chorus] White City tanít Néha túl keményen Ha elalszol egyszer Felkelsz a mélyben Betonba írt név Ez itt a pecséted Ha félre lépsz ma Holnap már késő lehet
Fények az éjben Futnak a falon Árnyék a testem Futok az alagútban Minden egy döntés Minden egy vagyon Vagy felvisz az égig Vagy lehúz az alom
[Verse 2] Kezemen tinta Sztorik a bőrön Aki velem futott Nem marad a földön Egyik a rács mögött Másik a földben Harmadik néz rám Kérdés a szemében
Három út egyszerre Melyik a végén? Melyiknél várod Hogy tiszta a kép még? Számolom halkan Mennyi az esélyem Hogy holnap is látom anyámnak a szemét
Blokk alja kórus Kiabál az éjben Valaki ma bukik Másik épp felébred Zsebben a tervem Fejemen a csuklya Nem játszom a hőst Csak maradok ugyanaz
[Chorus] White City tanít Néha túl keményen Ha elalszol egyszer Felkelsz a mélyben Betonba írt név Ez itt a pecséted Ha félre lépsz ma Holnap már késő lehet
Fények az éjben Futnak a falon Árnyék a testem Futok az alagútban Minden egy döntés Minden egy vagyon Vagy felvisz az égig Vagy lehúz az alom
[Bridge] Kérdem a tükröt: ki vagyok ma még? Az Aki fél Vagy az Aki lép? Ha mindent elvesz Akkor is állok Mert ebben a városban ebből lett bármi Hogy vállalsz
[Chorus] White City tanít Néha túl keményen Ha elalszol egyszer Felkelsz a mélyben Betonba írt név Ez itt a pecséted Ha félre lépsz ma Holnap már késő lehet
Fények az éjben Futnak a falon Árnyék a testem Futok az alagútban Minden egy döntés Minden egy vagyon Vagy felvisz az égig Vagy lehúz az alom
A zene stílusa
Dark, moody drill beat with deep bass and clipped hi-hats; male vocals delivered in a cold, conversational tone that tightens into urgent double-time on the last bar of each verse. Hook widens with layered low-octave harmonies and subtle choral pad to feel ominous yet catchy, then drops back to a sparse groove for verses to spotlight the storytelling.