sok,sok kézen-közön lőrésen átdobált kövek lopott lábnyomom, vízözön egy álmos isten, aki az árokba lövet varangy, akit nem csókoltak most folt az aszfalton álarcban táncolnak a beoltottak nekem nem ismerősöm egy sem nem rokonom bedobált ablakok, tűzfal a ház ha elbukom, vagy meghalok, vagy megtalálsz csont sovány a hold, rugós kés az éjjel emeld rám a szemed, zárj össze méhlepénnyel minden sárból kikel, minden álomban ott van újjászülethetsz, mint csöpp fényjel, nagy titokban szemen szedve, térdre bukik fáradt semmim belenézek a szemedbe, úgy, hogy szemem sincs sok, sok kéz, meg közfalurossza ablak alatt azt nyávogja, elköltözött száraz csillag hamva maradt